A Kecskeméti TV-nek az emlékülésen készült beszámolója a 11.35 perctől itt tekinthető meg:
http://nrw.kecskemetitv.hu/ftp/video2015/20160113_hiroshirek.mov.mp4
Bőven akadt mondanivalója, hiszen intézményünk az elmúlt években négy olyan tritikále fajtát állított elő, amelyekkel a gazda alacsony inputtal, kimagasló terméshozamot érhet el. Az új, bőtermő és kiváló beltartalmi értékű szegedi tritikale fajták a takarmánygazdálkodás, a malom- és sütőipar igényeit is egyaránt kielégítik. A szegedi fajták őrleményei és a belőlük készült élelmiszeripari termékek a jövőben „Szögedi Rozsbuza” védjeggyel lesznek ellátva. Ezért a komplex és eredményes munkáért a Gabonakutató megkapta a 2015-ös OMÉK Növénytermesztési Díját.
A kiállítással egybekötött, 2016.január 12-én a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtárban megtartott rendezvényen elsőként Báldy Béla nyugalmazott növénynemesítő emlékezett vissza a tritikále nemesítésben nemzetközi hírnevet szerzett Kiss Árpád kecskeméti éveire, majd Dr. habil Kiss József növénynemesítő, ny. egyetemi docens mutatta be Kiss Árpád életét és munkásságát.
A résztvevők a helyszínen tekinthették meg a Kecskeméti Televízió itt látható, Kiss Árpádról készített portréfilmjét, Kozák Polett rendezésében: https://www.youtube.com/watch?v=Awe3wzLst8U
A ZKI (Zöldségtermesztési Kutatóintézet) munkatársai személyes emlékeiket is megosztották az érdeklődőkkel, míg a Gabonakutató Nonprofit Kft. a tritikále fajtáinak felhasználásával készült kenyerek és sütemények kóstolójával kedveskedett az ide látogatóknak.
Adalékok a növényfajról és annak megalkotójáról
Történeti áttekintés a tritikáléról
Ha belegondolunk az evolúciós folyamatokba, megállapíthatjuk, hogy a tritikále (XTriticosecale Wittm.) rendkívül fiatal növény. Különösen igaz ez az állítás, ha a tritikálét a több mint hatezer éves őseihez, a búzához és rozshoz hasonlítjuk. Épp 125 éve, hogy Carman amerikai kutató a világon elsőként, pár évvel később pedig a német Rimpau (1891)
állított elő a búza és a rozs keresztezéséből életképes utódokat. Az azt követő években elsősorban a botanikusok foglalkoztak az új növénnyel, majd egy időre feledésbe is merült. A múlt század harmincas éveitől svéd, amerikai és orosz kutatók is állítottak elő búza x rozs hibrideket, s indultak meg az intenzív genetikai, beltartalmi és agronómiai kutatások. Ezek a kísérletek sorban igazolták, hogy ez a fiatal, ember által létrehozott növényfaj rendkívül értékes gabonaféle. Triticale-ként két német kutató Linschau és Ohler (1935) említette először, szellemesen összevonva a búza (Triticum) és rozs (Secale) latin nemzetségneveket. Hazánk a kutatásokban a múlt század közepén Kiss Árpád (1916-2001) munkásságának köszönhetően a világ élvonalába került. Még szakmai körökben is kevésbé ismert, hogy Kiss Árpád állította elő a világ első fajtáit a Triticale No. 57 és No.64-et, melyek 1968-ban nyertek minősítést. Sajnos, 1969-70-ben a szocialista országok gazdaságpolitikai testülete (KGST) úgy döntött, hogy a tritikále nemesítését hazánk hagyja abba és azt Lengyelország folytassa. Ezért Kiss Árpád kutatási anyagát át kellett, hogy adja lengyel nemesítőknek, akik abból, illetve saját anyagaikból számos új fajtát állítottak elő, és a nyolcvanas évektől a mai napig uralják Európa tritikále vetőmagpiacát. A tritikále értékes gabona, a termelők elsősorban olcsó termesztése miatt szeretik, s a gazdasági válság is ráirányította a figyelmet, ezért növekvő szerepet tölt be a vetésfogóban. (Dr. Bóna Lajos, búza és tritikále nemesítő, 2009.)
Kiss Árpád (Forrás: Wikipédia)
1916. január 4-én született Budapesten. Édesapja Kiss András bognár, édesanyja Kerék Erzsébet. Szüleit és testvérét kicsi korában elvesztette, először anyai nagyanyja, majd édesanyja húga nevelte. Középiskolai tanulmányait Budapesten, a Székesfővárosi Kertészképző Iskolában végezte, majd a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián szerzett diplomát (megszakítások után 1957-ben). 1936-tól 1939-ig magánkertészetben dolgozott, majd a tényleges katonaidő letöltése után 1941-ben a mosonmagyaróvári Állami Növénynemesítő Intézetben volt gyakornok.
Mint gyakornok a Növénynemesítő Intézet fajtakísérleti és vetőmag ellenőrzéseit végezte. Később a paradicsom, borsó, kukorica, búza nemesítésben segédkezett, 1947-től a biológiai laboratóriumban volt asszisztens. 1950-ben Martonvásárra, a Magyar Tudományos Akadémia Növénytermesztési Kutatóintézetébe került, ahol a borsó nemesítésével és a búza-rozs hibridek előállításával bízták meg. 1957 óta Kecskeméten a Duna-Tisza-közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben (ma Zöldségtermesztési Kutatóintézet Rt.) dolgozott, ahol a búza-rozs hibridek nemesítése mellett 1970-ig a kisgyümölcsű görögdinnye fajták előállítását végezte.
Egyetemi doktori értekezését Gödöllőn védte meg. 1964-ben A "Mikroevolúciós vizsgálatok búza-rozs hibrideken" című értekezésével a biológiai tudományok kandidátusa, 1972-ben "A Triticale genetikája és nemesítése" című disszertációjával a Magyar Tudományos Akadémián a mezőgazdasági tudományok doktora címet nyerte el.
Főleg a növénynemesítés, a citogenetika és a poliploídia iránt érdeklődött. Állandósult búza-rozs hibridjei az eltelt évek alatt az amfipoliploidokban rejlő lehetőségekre mutattak rá. Több olyan új eredménye van, amit nemzetközi viszonylatban is elismertek. Ennek köszönhető, hogy neve ott szerepel a legelső triticale nemesítők között. Felismerte a búza-rozs hibrid keresztezhetőségének fajtaspecifitását, sőt a fajtákon belül olyan származékokat különített el, amelyeknek rozzsal való keresztezhetősége egymástól lényegesen eltér. Övé az érdem, hogy elsőnek vezette be a történelmi időben egy teljesen új, mesterségesen előállított gabonafaj termesztését a mezőgazdaságba". Nevéhez fűződik a törpe, féltörpe és az alacsonyszárú triticalék előállítása, ami nemcsak a triticale-, de még a búzanemesítőket is meglepte. 2001 április 5-én hunyt el.