IN MEMORIAM CSŐSZ LÁSZLÓNÉ DR.

In memoriam Csősz Lászlóné Dr.

sz: Gyuris Mária

(1952-2016)

 gyuris.jpg

 

A gyászjelentés itt olvasható.

2016. május 17-én Szegeden, a kiváló búzanemesítő és a növénykórtan jól ismert szakembere, kedves kollégánk, Csősz Lászlóné, akit mindannyian csak így szólítottunk: Marika, rövid ideig tartó, súlyos betegség után, 64 éves korában eltávozott közülünk.

   Egész élete összefonódott a szegedi gabonakutatással. Már fiatalon mezőgazdasági technikusként kezdte munkáját a Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Társaság jogelődjénél, ahol húsz évesen, 1972-ben került át a Dr. Barabás Zoltán vezette búzanemesítési csoportba.

   Elhivatottságára és kitartására jellemző, hogy nagy precizitással és odaadással végzett technikusi munkája mellett, levelező úton szerezte meg agrármérnöki diplomáját a Debreceni Agrártudományi Egyetemen 1981-ben. A PhD fokozatot a Pannon Egyetem Keszthelyi Georgikon Karán nyerte el 2007-ben. Értekezése, a „Növénykórtani és rezisztencia vizsgálatok az őszi búza rozsda, lisztharmat és levélfoltosságok kórokozóival”, amely ma is nélkülözhetetlen forrásmunkája e tudományterület művelőinek.

   Marika számára a fajta előállító nemesítés és a kórtani kutatás mindig elválaszthatatlan egységet jelentett. Mindkettőben maradandót alkotott. Az intézet őszi búza fajtái közül hatnak, köztük a hazánk egyik legnagyobb területen termelt GK Garaboly fajtának vezető nemesítője volt, és több mint 50 fajta létrehozásában társnemesítőként vett részt. Ezek közül 32 fajta kapott szabadalmi oltalmat.

   A növénykórtani kutatások területén pedig a búza rozsdával, lisztharmattal és levélfoltosságokkal szembeni ellenállóságának egyik legelhivatottabb és legelismertebb szakembere volt. Részt vett a COST 817 program munkájában (1995-2000), amely átfogó képet adott az európai levélrozsda populáció összetételéről. 2000-ben kezdte meg az őszi búza nekrotróf kórokozóival kapcsolatos kutatásokat, amelynek keretében 14 éven keresztül vizsgálta az említett kórokozók összetételének változását és a járvány kialakulását Magyarországon.

   A kutatásokat több pályázat is támogatta, amelyek közül kilencnek témavezetője, tizenkettőnek pedig résztvevője volt. Több diplomadolgozat, TDK és PhD dolgozat elkészítését is segítette. Bekapcsolódott az egyetemi oktatásba is. Mindenki sokra becsülte precíz és pontos szakmaiságát. Első vagy társszerzőként jegyzett publikációinak száma több mint 200, amelyből 74 tudományos közlemény.

   Kiváló munkáját számos elismeréssel jutalmazták: így 2008-ban a FrankHeliantus Alapítvány pályázatán első helyezést ért el. Munkáját 1980-ban Kiváló Ifjú Szakember, 1985-ben Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetéssel, 2011-ben Miniszteri Elismerő Oklevéllel, 2013- ban pedig Fleischmann Rudolf díjjal ismerték el. Tagja volt az EUCARPIA-nak és a Magyar Növényvédelmi Társaság Növénykórtani Szakosztályának.

   Marika szakmai életművét mind a búzanemesítés mind a termelés szakemberei, hazánk határain innen és túl is egyaránt elismerték, és nagyra becsülték. Nagybetegen sem hagyta el optimizmusa és derűje. Egyéniségének kedves emléke sokunk szívében örökre megmarad.
                                                                                                                            Dr. Purnhauser László