Dr. Gyulavári Oszkár 1970-től a táplánszentkereszti kukoricanemesítő kollektíva fáradhatatlan munkatársa volt, aki idős korában is fiatalos energiával és tenni akarással dolgozott. Sok évtizedes, kiemelkedő munkája segítségével a Gabonakutató számos tudományos és nemesítői eredményt ért el.
A Gabonakutató alapításának évében született Debrecenben. Iskoláit a szülővárosában végezte. A Mezőgazdasági Főiskolát bár Debrecenben kezdte, de a háborús idők miatt azt Mosonmagyaróváron fejezte be. A főiskola után ugyancsak Óváron a Villax Ödön által szervezett növénynemesítői és genetikai képzésen vett részt, együtt Bálint Andorral, Beke Ferenccel, Lelley Jánossal, Bacsa Pállal és másokkal.
A nemesítésben az első lépéseket gyakornokként a mezőhegyesi állami ménesbirtokon tette meg. Szüllő Ferenc vezette be az agronómián kívül a növénynemesítés és a fajtafenntartás rejtelmeibe. Alkalma volt a Fleischmann nemesítette Mezőhegyesi kukorica és a kiváló Bánkuti búzák kísérleteivel és vetőmag szaporításukkal megismerkedni.
Mint felkészült fiatal kutató az ötvenes évek talán legeredményesebb növénynemesítő állomására, a Lovászpatonai Növénynemesítő Telepre került. Itt Horn Miklós vezetésével igen sokoldalú munkát végezhetett. Az első időszakban rozs, búza, árpa, zab, kukorica, köles, burgonya, napraforgó, bíborhere nemesítési munkáival ismerkedett, majd feladatul kapta a kukorica, búza és bíborhere nemesítés témavezetését. Kukoricából az Aranyözön fajtafenntartó és javító nemesítésén kívül a beltenyésztéses kukorica hibridek nemesítését is megkezdte. Az Aranyözön kukoricafajta az NDK-val folytatott 25 éves nemesítési együttműködésünk előhírnöke lett, mert a közös hibridek megszületéséig jelentős mennyiségű vetőmagot exportálhattunk.
A hibridkukorica nemesítés átszervezése miatt 1960-tól a keszthelyi Agrártudományi Egyetemen dolgozott, ahol Berzsenyi-Janosits László munkatársaként teljes erejével a kukorica nemesítésével és fajtafenntartásával foglalkozhatott. Alig telt el tíz év, amikor újabb átszervezés következett. Gyulavári Oszkár kukoricanemesítő munkáját a Gabonakutató táplánszentkereszti állomásán folytatta.
Tudományos munkásságának fontos állomása volt a kukoricanemesítés monoploid módszerének hazai alkalmazása és továbbfejlesztése. Ebből a témából írta kandidátusi disszertációját is. Gyulavári Oszkár igen aktív tagja volt a Pap Endre és Berzsenyi-Janosits László által vezetett kukoricanemesítő kollektívának, amely megalapozta a későbbi Európa-szerte ismert sikeres magyar beltenyésztéses kukoricanemesítést.
Speciális kutatási területe volt a rostos üszög, a fuzárium, a vírus kórokozók elleni nemesítés és a tetraploid kukorica. Tudományos cikkeiben - szám szerint hetven - ezeket a témákat dolgozta fel. Kukorica nemesítése kártevőkkel és betegségek ellen címmel könyvet is írt.
Aktív éveiben mindig figyelemmel kísérte a kukorica nemesítés aktuális kérdéseit, külön figyelte az irodalomban felbukkanó új módszereket, amelyekkel a kukorica hibrideknél hozzáadott értéket lehet elérni. Fontos megemlíteni a kukorica vírusos megbetegedése területén szerzett tudását, amelyet munkatársainak átadott, és amely lehetővé tette, hogy a Gabonakutató nemesítési anyagából száműzhettük a vírus fertőzés kockázatát. Sokat dolgozott a kukorica szilázs minőségének javítása érdekében a csökkentett lignin tartalmú beltenyésztett vonalak és hibridek előállításán.
Fáradhatatlanul dolgozott a monoploidok előállításán, amelyeket a kollégáknak adott át, széles körű keresztezési programban történő felhasználásra. Sikeres gyakorlati nemesítői munkáját jelzi, hogy az óvári fajta hibridektől kezdve a legújabb Gabonakutatóban nemesített hibridekig 23 államilag elismert hibrid társszerzője.
Gyulavári Oszkár egész élete, nemesítői munkássága a kutatói hivatás és az intézethez való hűség megrendítően szép példája.
A Gabonakutató Intézet munkatársai nevében tisztelettel adózunk emlékének.