Harmati István
1929-2018
Fájdalmas veszteség érte a hazai agrárkutatást: 2018. augusztus 21-én elhunyt Harmati István a Gabonakutató kiváló tudományos főmunkatársa, a növénytermesztés egyik szakírója. Temetése 2018. szeptember 14-én volt Szegeden, végakaratának megfelelően, szűk családi körben.
Békéscsabán született 1929. február 10-én. A békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban 1947-ben érettségizett. 1947-1951 években a Szegedi Tudományegyetem hallgatója volt, egy évig vegyész szakon, majd 3 évig a kémia és fizika tanári szakon. Már negyedéves hallgató korában az MTA ösztöndíjasaként alkalmazták a Gabonakutató akkori jogelődjében, a Szegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben. A diploma megszerzése után 1951 júl. 1-én kinevezték segédkutatónak. Ettől kezdve 1991-ig, 4 évtizeden át volt a Gabonakutató igen eredményes, mindenki által tisztelt és becsült kutatója. Kezdetben, 12 évig Herke Sándor a szikes talajok világhírű tudósának volt munkatársa. 1962-től kutatási csoportvezető, majd 1974-től a Gabonakutató Agrotechnikai Osztályának vezetője volt, tudományos főmunkatársként, nyugdíjazásáig, 1991ig.
Kutatói munkássága az ország talán legsajátságosabb ökológiai adottságú, sok-sok kutatási feladatot rejtő tájának, a Duna-Tisza közének mezőgazdasága fejlesztésére irányult. Különleges sokoldalúságára, kiemelkedő munkabírására és témaszeretetére vall, hogy e táj megoldásra váró problémáinak nagy részét behatóan, szisztematikusan, nagyfokú komplexitásra törekedve kutatta. Munkájában az alap-, az alkalmazott és a fejlesztő kutatások elválaszthatatlanul egybefonódtak.
Kísérletes vizsgálatai a Duna-Tisza közének túlnyomó részét kitevő szikes, réti és homoktalajok megjavítására, termékenységének növelését szolgáló módszerek kidolgozására és legeredményesebb hasznosításának (szántó, rét, legelő) megállapítására irányultak. E gyenge termékenységű talajokon cél volt az eredményes szántóföldi növénytermesztés és gyepgazdálkodás tényezőinek részletes feltárása, a sajátságos ökológiai viszonyokat és a fajok, fajták igényeit alapul vevő speciális technológiák kidolgozása. A vízgazdálkodás (belvízrendezés és öntözés) fejlesztési lehetőségeinek, módjainak feltárása és kimunkálása a talaj termékenységének és a növénytermesztés eredményeinek növelését alapozta meg. Tanulmányozta a belvízrendezés hatását a Duna-völgy és a Homokhátság hidrológiai, talajtani, természetes növénytársulási és növénytermesztési viszonyaira.
Főbb kutatási eredményei
1. Talajjavítás és talajtermékenység növelése. Herke Sándor professzorral feltérképezték a Duna-Tisza közi szikes talajokat és vizsgálatokkal megállapították tulajdonságaikat. Szabadföldi tartamkísérletekkel (33 éves) kidolgozták megjavításuk komplex (kémiai, fizikai és biológiai) módszerét, mellyel azok szántóföldi növénytermesztésre alkalmassá tehetők.
Az erősen belvizes viszonyok között kialakult réti talajok termékenysége a térség belvízrendezése után rendszeres és szakszerű talajműveléssel, műtrágyázással (főként foszfor), karógyökérzetű növényeket is tartalmazó vetésszerkezettel és esetleges öntözéssel fokozatosan, alapvetően megnövelhető. Az így művelt réti talajokon az elmúlt 50 év alatt a termések megtöbbszöröződtek, melynek legalább 50 %-a a talaj javulásából adódik.
2. Szántóföldi agrotechnika és agrokémia. A sajátságos tulajdonságokkal rendelkező Duna-Tisza közi homok és réti talajok különböző típusain és altípusain megállapította a legsikeresebben termeszthető növényfajokat és fajtákat, meghatározta ezek talajigényét, majd kidolgozta ezek faj-, fajta- és talaj-specifikus agrotechnikáját (műtrágyázás, talajművelés, növényvédelem, öntözés, növényszám, stb.). Ezek alkalmazásával igen jelentősen és biztonságosabban növelhető a termés. Kidolgozta a Homokhátságon hatalmas károkat okozó defláció (homokverés) és aszály csökkentésére alkalmas növényi szerkezeteket és agrotechnikát.
3. Gyepgazdálkodás. 4 évtizeden át nyomon követte, hogy a belvízrendezések miképpen változtatták meg a természetes gyepek növényi összetételét, a talajok sótartalmának csökkenése és a térség szárazabbá válása révén. Gazdaságos módszereket dolgozott ki valamennyi szikes és réti talajú természetes gyep fajösszetételének javítására és termésének növelésére, valamint helyettük nagy termőképességű kultúrgyepek létesítésére. Kimunkálta a defláció bázisterületeit képező futóhomokok megkötésére szolgáló talajvédő gyepek telepítésének módszerét is. Több nagyüzemben magas szintű gyepgazdálkodást alakított ki.
4. Vízgazdálkodás. Kutatási eredményeire alapozva évtizedeken át igen aktívan részt vett a Duna-völgy és a Homokhátság nagyon sajátságos, az egész táj mezőgazdaságát döntően befolyásoló vízgazdálkodásának továbbfejlesztésében. A Vízügyi Szervekkel együtt alakították ki a Homokhátság vízrendezésének belvízgazdálkodáson alapuló fejlesztési koncepcióját, mellyel az ültetvények szempontjából oly fontos talajvíz káros mértékű lesüllyedését gátolni, mérsékelni lehet.
4 évtizeden át folyamatosan vizsgálta a Duna-völgyben végrehajtott lecsapolások és vízrendezések hatását a táj hidrológiai, talajtani, fitocönológiai és növénytermesztési viszonyaira. E vizsgálatokról készített OTKA Zárójelentésben részletesen ismertette a Duna-völgy arculatát fokozatosan, de alapvetően megváltoztató folyamatokat.
Munkássága jelentős részét képezte az öntözések talajtani és növénytermesztési hatásainak tartamkísérletekben történő beható vizsgálata is.
Sokrétű kutatásainak főbb eredményeit 181 dolgozatban, 11 könyvrészletben és 16 tanulmányban tette közkinccsé. Különböző hazai és nemzetközi rendezvényeken, mérnöktovábbképző tanfolyamokon mintegy 800 előadást tartott. A tudományos közélet aktív szereplője volt (MTA Mg-i Vízgazdálkodási, majd Növénytermesztési Szakbizottsága, SZAB, TIT, Szegedért Alapítvány).
Harmati István nyugdíjasként is aktívan tevékenykedett a több évtizedes kutatói pályája során felhalmozott anyag feltárásán, az eredmények szintetizálásán, OTKA, FVM pályázatok megvalósításán. Munkásságát több kitüntetéssel, díjjal ismerték el: Munka Érdemrend bronz fokozat (1967), Kiváló Dolgozó (1979), Baross László emlékérem (1989), Életfa Emlékplakett Ezüst fokozat (2009).
Harmati István kiválóan képzett, rendkívüli innovatív készségű, iskolateremtő, eredményes kutató volt, kiegyensúlyozott családi és magánélet jellemezte őt. Nehéz Tőle búcsúznunk, mert sokan szerettük és tiszteltük. Tudjuk, hogy alkotásai –a tudományos és népszerűsítő cikkei - révén a magyar növénytermesztés történetébe örökre beírta nevét. Bár végleg eltávozott közülünk, de emléke, tudományos eredményei itt maradnak köztünk.
Dr. Matuz János, Herczeg György