KALÁSZOSBEMUTATÓ SZEGEDEN

Megjelent a Mezőhír szaklap 2015. júliusi számában. 

Június 2-án, több mint háromszáz érdeklődő részvételével kezdődött a hagyományos búzatanácskozás és bemutató Szegeden, a Gabonakutató Nonprofit Kft. nagyelőadó teremmé átalakított magtárcsarnokában. Szilágyi László igazgató a köszöntője után rövid helyzetképet, jellemzést adott hazai búza-termesztésünkről. Némi keserűséggel emlékezett vissza a nyolcvanas évekre, amikor - mint mondta - Magyarországra járt Európa búzatermesztést tanulni. Ma ott tartunk, hogy az unió tagállamai között hátulról számítva állunk a harmadik helyen a termésátlagok tekintetében.

Ennek okai közül első helyen em­lítette a rendkívül alacsony vető­mag-felújítási arányt: 2014 őszén 20% alá csökkent a fémzárolt vetőmag használata! A nyugati országokban ez 50-60% körüli. Ugyancsak kriti­kusan kicsi a műtrágyázás mértéke; tápanyagellátásunk úgyszólván csak a nitrogénre korlátozódik, a foszfor- és kálium-utánpótlás mélyen alatta van a nyolcvanas évek szintjének, mi­közben ezekben a manapság gyakori aszályos periódusokban sokat javít­hatna a búza vízháztartásán a meg­felelő káliumellátottság.

Lemaradásunk harmadik okát a szaktudás hiányában látja; nemcsak a hiányos ismeretekben, hanem az ér­dektelenségben is, vagyis hogy a gaz­dák jelentős része nem is törekszik az új dolgokat megismerni, megtanulni.

Tudomásul kellene venni, hogy a mai intenzív fajták teljesen más fi­gyelmet és bánásmódot követelnek a termesztőtől, mint valamikori előde­ik: a bennük rejlő 8-10 tonnás termés képességét csak az előírt szakszerű növénytáplálás és növényvédelem mellett tudják produkálni.

További probléma, hogy nem tö­rekszünk a minőségi termés elérésére; ha vannak is nagy termések, azok zömmel a takarmány minőséget érik el, miközben a külföldi piacokon csak a minőségre van kereslet, és adott­ságaink lehetővé is tennék ezek ter­mesztését. Keleti szomszédainkkal - kikötők hiányában - nem lehetünk versenyképesek, ráadásul náluk a munkaerő és az energia is olcsóbb.

A változtatás ellen dolgozik a ha­zai terményárak alakulása is: a takar­mány- és az étkezési búza ára között csak 2000 Ft a különbség. A takar­mány minőségű búzából is kenyeret sütnek, mégpedig jelentős mennyiségű adalékanyag felhasználásával, amit a szakember szerint meg kellene tiltani.

Az elegendő és egységes minősé­gű export árualap kiállítására addig nincs lehetőség, amíg több mint 150 búzafajta termesztése engedélyezett itthon. Takarmányként való haszno­sításra nagyobb szerephez juthatna a tritikálé, miközben az új fajták, a GK Szemes és a GK Maros nagy termésre képesek, és beltartalmi értékük is jobb, mint a takarmánybúzáké.

A cikk teljes terjedelmében, PDF formátumban >>>